2013. október 10. - 11. - 12.

Este 7kor találkozó a törzshelyünkön. Lassan mind a kilenc ember befutott, bedobtunk pár sört, összeálltunk egy csoportképre, aztán fél9kor elindultunk. Odafelé már nagy hangulat volt. A gönczi barack pálinkát rögtön el is kezdtük betermelni, aztán előkerült még egy üveg házi is.. holott még a magyar határt át sem léptük jóformán.. Miskolctól egészen Németországig egy kisbusznyi oláhcigány is folyton feltűnt a pihenőknél ahol megálltunk, és pofáztak meg mutogattak. Faszkivolt már velük.. Hajnali 3:42kor léptük át a német határt, utána meg is álltunk egy benzinkútnál. Labdázgattunk kicsit hogy magunkhoz térjünk, és letudtuk a reggeli cigi/kávé/pia/fogmosás/szarás/faszvakarás kombót is. Ismét előkerült egy üveg szesz annak örömére, hogy sofőr váltás volt, így hát azt is muszáj volt elfogyasztani.

Délelőtt egy újabb megállónál, egy benzinkúton találtunk 1 literes dobozos sört. Azonnal vettünk belőle. Egyikünk a nyerőgépen nyert pár eurót, de nem jöttünk rá, hogy kell kiszedni a pénzt, így körbekérdeztünk mindenkit aki a shopban volt. Végül két rendőr és egy harmadik fickó segítségével rájöttünk hogy működik. A következő megállóban belebotlottunk két kisbusznyi németbe. Azok is valamilyen meccsre mentek. Ketten közülünk egyből odamentek hozzájuk, mikor észrevették, hogy a kisbuszuk hátulja tele van sörös rekeszekkel. Némi barátkozás után kaptak is pár üveggel. Amíg ez zajlott, mi egy közeli hídra másztunk fel, hogy pózoljunk a zászlóinkkal.

Telt az idő, haladtunk a pályán, elvoltunk végig. Az időjárás sajnos nem volt kegyes hozzánk, végig szakadt az eső, köd volt, úgyhogy alig láttunk valamit a tájból. Délután fél2kor értünk Hollandiába. Meglepődve szembesültünk vele, hogy az összes holland kocsi taxi is egyben, mivel sárga a rendszámuk.. :) Ismét megálló következett, ismét benzinkút. Itt aránylag kulturáltak voltunk, ami azért nem mindig volt elmondható, mégis furán néztek ránk. Utána, már nem messze Amszterdamtól összetalálkoztunk egy másik magyar kisbusszal, hosszú idő óta az elsővel. Nem sokkal ezután megérkeztünk a stadion környékére. Hát ez Nyugat-Európa.. óriási full-üveg toronyházak, hatalmas stadion, és négerek.. A kocsi leparkolásával elég sokat szoptunk, legalább 5-6 embert kérdeztem meg hova álljunk, mire nagy nehezen valaki rendesen útba igazított minket. Ha ez nem lett volna elég, még állnunk kellett vagy félórát az esőben is, mire kinyitott egy kurva pénztár, ahol a parkolójegyet megvettük.

Elég sok időnk volt még a kezdésig, úgyhogy ezt a stadion környékén töltöttük el. Tulajdonképpen egy város a városban. Szupermarketek, éttermek, kocsmák, ruhaboltok, lakóházak, meg minden lófasz.. Találtunk egy KFCt, páran oda mentek be, mi néhányan meg tovább egy spár szerű helyre. Bevásároltunk szeszből, aztán egy Lidl mellett a fedésben megálltunk piázni. Komolyan mondom, nem is mi lettünk volna.. az igazi borsodi trógerek, akik 10°C-ban is az utcán piáznak a szakadó esőben. Egyikünk egy gyorsétterem ablakában megállt activitizni két hollanddal, akik egyszerűen nem tudták mire vélni a szitut, és néhány zavart mosoly után úgy csináltak mint ha ott sem lettünk volna. Majd összeestünk a röhögéstől.. Ültek ott csendbe, félszemmel minket néztek hogy mégis mi a francot akarunk tőlük, és közben próbáltak elbújni a szendvicseik mögé.. Ezek után lassan már úgy láttuk jónak, ha elindulunk a stadion felé. Némi bolyongás után nagy nehezen megtaláltuk a szektorunkat, és még egy kicsit maradtunk előtte iszogatni. Itt csináltunk egy csapatképet is.

Sajnos egyikünk már nagyon nem bírt magával, és hiába szólongattuk meg nyugtatgattuk, hogy mindjárt bemegyünk együtt, még egy-két percet bírjon ki.. nem.. elment egyedül. Rá tényleg egy pár percre elindultunk mi is. Sétálunk a beléptető kapu felé, erre látjuk hogy jön szembe velünk elszontyolodva. Fogalmunk sem volt mi történt. Kérdezzük tőle mivan.. kibaszták, de nem tudja miért. Nem emlékszik rá. Na bazdmeg, ilyenkor mit csinálsz? Az egyetlen ember aki tudná hogy miért küldték ki, hót részeg és nem emlékszik semmire. Feltehetően egyébként ezzel volt összefüggésben a dolog. Kiderült, hogy még a jegyét is elvették tőle, így viszont semmi esély nem volt, hogy tegyünk még egy próbát a beléptetéssel. Megbeszéltük, hogy keres egy kocsmát vagy valami helyet, oda beül, a telóját a keze ügyében tartja, és ha végeztünk megkeressük.

Miután beléptem a forgókapun, megkértek hogy pakoljak ki a zsebeimből, a táskámból, és megkérdezték mi van ráírva a zászlómra. Ezután még megszaglászott egy kutya, én megsimogattam, mire ő elismerően vakkantott. Meg a szekus is.. szóval engem semmi inzultus nem ért a beléptetésnél. Jó, nem azt mondom hogy ez lenne a normális eljárás ha egy szar meccsre akarsz bejutni, de ettől függetlenül a szándékos kekeckedés nem volt nálam. Ezután következett a lépcsőzés a vendégszektorba, a stadion tetejére. Lépcsők.. lépcsők.. aztán egy forduló.. és még egy.. és még sehol sem tartunk, de már legalább 5-6 forduló mögöttünk van. Aztán végre beléptünk: hát nekem nem állt el a lélegzetem. Szép, nagy, színes, azt kész. Elhelyezkedtünk, csináltunk pár képet, és várakoztunk.

Ami viszont fura volt hogy a vendégszektor csupán egy plexi fallal volt elválasztva a stadion többi részétől, és ennek a falnak közvetlenül a másik oldalán már ültek a hollandusok. Ez a meccs alatt engem eléggé bosszantott.. Ugyan is az csak egy dolog, hogy tükröződött mint a kurvaélet, és nehezen volt kivehető mi történik a pályán.. de ráadásul a második kapott gólunktól kezdve rajtunk röhögött minden köcsög holland, aki a közelünkben ült. Mutogattak, vágták a pofákat, vagy éppen vigyorogtak. Belőtte a csapatuk a gólt, ezek meg mint a jól nevelt birkák: tapsikoltak arra a ritmusra, amit az óriás kivetítőn mutatott egy jelmezes faszkalap, majd eleresztettek néhány kiáltást, aztán leültek, hogy csendben nézték tovább a meccset. Aztán jött a félidő.. és egyikünk felvetette, hogy húzzunk a rákba. Hát nem kellett kétszer kérni, és másodmagammal csatlakoztunk hozzá. Jött a mérhetetlenül hosszú lépcsőzés lefelé, majd ki a kapun. Kijöttünk: na mi legyen? Keressük meg az elkallódott Czimboránkat, és üljünk be valahova. Hívjuk: " -Hol vagy? -A Blahán. -Na jó de most komolyan hol vagy? Most jöttünk el, mer szar volt. -Mondom hogy a Blahán vagyok -Jó, ne szórakozz már, hol vagy? -Hazajöttem.. -Akkor, cső." Így ez ennyiben is maradt. Amúgy fullon volt minden csehó, és a kidobónak öltözött négerek sem nagyon rajongtak az ötletért, hogy bárhová is bemenjünk, így hát egy kisboltba néztünk be. Vettünk vodkát, egy üveg brazil ízű szénsavas üdítőitalt, meg söröket. Tanítottam az eladónak egy szép magyar szót. Remélem megjegyezte. Amúgy az is feka volt. Sőt, a stadion környékén amíg kint voltunk csak boxosokat láttunk. Mint ha valahol Ghánában vagy Szváziföldön jártunk volna. Fogtuk a piánkat, aztán egy kissé félreeső helyen álltunk meg. Minden, a stadion irányából érkező hangrobbanás egyre jobban megerősített minket abban, hogy jól tettük hogy kijöttünk.

Aztán láttuk, hogy hatalmas embertömeg jön a stadion felől, úgyhogy mi is elindultunk a parkolónk felé. Addigra az elfogyasztott vodka mennyiségtől hihetetlenül felszívtuk magunkat.. Jött velünk szemben több ezer holland, mi mentünk előre, a narancsok meg vállak szét, mint a Vörös-tenger. Egy pillanatra a két társam eltűnt mögülem, aztán valahogy átúsztam a hatalmas tömegen a stadion másik sarkáig, de ekkorra már megint mögöttem voltak a srácok. A hollandok meg.. mentek szépen, csendben, rendben a járdán, mi meg, a három tróger az út közepén ordítva és hadonászva vágtattunk előre. Azt hiszem az összes diósgyőri dalt elénekeltük amíg a parkolóba értünk, és itt már kifejezetten elismerés volt a hollandok szánakozó, megvető pillantása. Legalább most tényleg kiérdemeltük. Mire odaértünk a parkolóba, már mindenki ott volt, még az elkóborolt barátunk is visszaért a Blaháról. Beültünk a kocsiba, és.. sötétség. Következő emlékképem, hogy haladunk az autópályán, mindenki alszik, és fogalmam sincs mi történt.

Már reggel 6 felé járt az idő mire összeszedtem magam. Haladtunk végig Németországon, és azt kell hogy mondjam, nekem ez volt a túra legjobb része. Mindenen röhögtünk, megállás nélkül. Megyünk, nézelődök: "-Nézzétek már, ott egy tó! -Az nem tó te hülye.. hát hogy a gecibe lehet tó a domboldalba? -A faszt, hát nézd már meg rendesen! -Na várj.. - közelebb értünk: -TE HÜLYE AZOK NAPELEMEK HÁT MONDOM HOGY NINCS TÓ A DOMBOLDALON!" Innentől kezdve csak a tavakat figyeltük mindenhol. Út közben elhaladtunk egy város mellett, és bár fogalmam sincs hol volt ez, de mi percekig azon röhögtünk, hogy az az Avas, mert hogy dombtetőn toronyházak csak az avason lehetnek. Közben természetesen hármunkon kívül mindenki szunyált. Az a csoda hogy nem ébredtek fel, vagy ha fel is ébredtek, de nem tették szóvá hogy mi visítva röhögünk mindenen. Különben remekül elröhögtünk rajtuk is, ahogy egymáshoz bújva alszanak.. mint egy hatodikos osztálykirándulás. Na most ez a szitu akkor lett még viccesebb, mikor a szélső felébredt. A fordított dominó effektus. Hát ha ezen nem röhögtünk legalább negyed órát, akkor egy percet sem. Közben felfedeztem, hogy 3 fogam igencsak mozog, sőt.. ijesztően laza. Na.. nem kellett sokat várni az elméletre: Amszterdamban leszoptam egy négert, akinek akkora fasza volt, hogy kiverte a fogaim. Ezen is hosszú percekig nevettünk, sőt.. a történet később még adott okot a derülésre. Egyébként kezdett szépen lassan tisztulni az idő, bár ennek ellenére mégis sikerült egy kicsit elkeverednünk, hála a mitfahrer hihetetlenül pontos tanácsainak. Megyünk, megyünk.. aztán egyszer csak az út szélén egy München feliratú tábla fogad minket. Na hoppá, itt valami gáz van.. idefelé nem erre jöttünk!

Szerencsére hamar sikerült korrigálni a hibát, aztán újra a jó úton voltunk. Lassan közeledtünk a határhoz, és az Alpokhoz is. Regensburg után átmentünk a Duna felső folyásán is, az szép volt. Lassan átértünk az osztrák határon, aztán jött a jól megérdemelt pihenő. Itt egy kicsit elidőztünk. Ettünk, ittunk, betankoltunk sörrel. Fizetésnél jött a meglepetés: a benzinkutas csaj magyarul köszönt ránk. Meg is lepődtem, mondom hoppá, már Hegyeshalomnál járunk? De hát a lány annyira nem értékelte a poént, úgyhogy inkább szépen megköszöntem a szép szót meg a jó sört, és elhúztam, mielőtt gázabbá vált volna a szitu. Visszaért mindenki, labdázgattunk még egy kicsit, aztán újra útnak eredtünk. Út közben tovább vittük a négeres sztorit, fel akartuk tenni gyakorikerdesek.hu-ra ezzel a szöveggel: "Sziasztok! Leszoptam egy négert Amszterdamban, és kiesett 3 fogam.. szerintetek ez normális? 23/F" Különben Ausztria részemről úgy nézett ki, hogy: sör, hegy, sör, álljunkmeghugyozni, pihenő, hegy, sör, sör, sör, hegy, hugy, sör.. Alig vártam már hogy elérjük Hegyeshalmot. Na nem azért, mint ha annyira szerettem volna már itthon lenni.. egyszerűen csak ha még egy km-el tovább kell menni, becsurgatok. Mármint úgy igazából. Tatabányánál betértünk a Burgerkingbe, de most szerencsére nem tévedtünk el utána úgy, mint nyáron a győri túra után.. Aztán később, Budán egy lámpánál egy pali elkövette azt a hibát, hogy mellettünk állt meg: -Csá! Hallod, most szabadultam! -Igen, látom a hajadon.. -Neem ez nem igazi, levehetős.. de amugy, csak vicceltem.. most jöttünk Amszterdamból.. leszoptam egy négert és kiesett 3 fogam. Ez gáz szerinted?" Mi dőltünk a röhögéstől, a csávó meg annyira nem tudta hová tenni az egészet, hogy inkább elfordult, és már nem is válaszolt. Átértünk a városon, aztán végig az M3mason, majd oda, ahonnan a túra indult.. a törzshelyre.

Ennyi volt hát a nagy utazás. Emlékül pedig álljon itt egy kép a kisbuszról, ami 2 napig volt 9 férfi lakhelye.
-Rados.