Nekünk, DVTK szurkolóknak halvány fogalmunk sincs milyen egy győztes csapatnak szurkolni. Mi a dacot és a büszkeséget ismerjük, de azt, hogy milyen egy olyan csapatnak szurkolni aki a legjobb, fogalmunk sincs. Persze, a Diósgyőr számunkra akkor is a legeslegjobb, ha az életben nem nyerünk bajnokságot. Na és persze nem feledjük, hogy a Magyar kupát már kétszer is elhódítottuk. De én most nem erre gondolok. Mi nem tudjuk milyen érzés a bajnokságot megnyerni. Sőt igazából magát a győzelem édes ízét is csak kevésszer érezhettük. A csapatunk elég hullámzó teljesítményt nyújt, akár az elmúlt időszakot akár az elmúlt 104 évet nézzük. Több a keserűség. Ráadásul.. az én generációm a válogatott meccsek kapcsán sem ismerhette meg milyen a világ legjobbjának lenni. Persze, sok másik sportban a magyarok már nyújtottak olyan teljesítményt, amire joggal lehetünk büszkék. De nézzünk magunkba. A szívünk csücske a foci. A szívünk csücskének a csücske pedig a Diósgyőr. Ehhez az érzéshez nem ad maradandót a többi sportágbeli siker és a többi "kedvenc" focicsapat győzelme sem. Az üresség ugyan úgy ott tátong mindaddig, amíg MI nem nyerjük meg a bajnokságot. Talán hamarosan.. (?)