Azt hiszem, hogy már aktuális egy ilyen írás. Telnek az évek...
2010.08.21. NBII Keleti csoport, 2. forduló.
Ekkortájt már évek óta abszolút nem követtem a Diósgyőr eredményeit. Danival sem nagyon tartottuk a kapcsolatot, csak úgy néha-néha összefutottunk telkeseken, vagy ha volt valami buli, vagy kocsmázás a régi osztálytársakkal. Aztán ezen a napon felhívott, hogy lenne-e kedvem kimenni délután meccsre. Épp nem volt semmi dolgom, így rábólintottam. A mérkőzésből már csak annyi dereng, hogy a Békéscsabával játszottunk, a napos oldalon ültünk és 0-2 a vége. Ezzel indult minden.
Ezután ősszel már szinte minden hazai meccsen kint voltunk. Úgy emlékszem, sokszor jöttünk ki a meccs után úgy a stadionból, hogy azt mondogattuk: "az életbe nem jövök többet erre a szarra..." Persze, hogy ott voltunk a következő alkalommal is. Ezen a télen igazoltuk le Luque-t is, én pedig voltam annyira szerencsés, hogy láthattam az első DVTK mezben szerezett gólját, egy Kazincbarcika elleni edzőmeccsen. A tavaszi fordulókban már minden hazain kint voltunk, és pár alkalommal már idegenbe is ellátogattunk. Kopasz ekkor került képbe először, Danival ketten random elmentek Debrecenbe.
Aztán jött a váci túra, a következő mérföldkő. Arról még egy napló bejegyzés is született akkor:
"[...] Fél3kor taliztunk Danival, indultunk Vácra. Teljesen spontán volt az egész, de megérte. Még ha tanulnom kellett volna, akkor is. Az elején kicsit paráztunk, hogy nem érünk oda, de 1óra 20perc alatt megtettük az amúgy 2órás utat. A meccsből sokat nem láttam, mert végig az ultrákkal szurkoltunk. Az eső is csak pár percig esett, és a hangulat is hatalmas volt. Aranyosi Péter előttem félméterre szurkolta velünk végig az egész meccset.. Nagy volt. A gólokról nem is beszélve. Vác 0-2 DVTK. Ja és.. több diósgyőri szurkoló, mint váci.. ez azért sok mindent elárul. Kurva jó nap volt."
Ezen a túrán kezdtünk el először gondolkozni, hogy milyen jó lenne, ha lenne egy drapink, amit mi is kirakhatnánk a kerítésre ha ott vagyunk a meccsen. Nagyjából egy hónappal később volt Dani születésnapja, és arra gondoltam, hogy kellene neki csinálni egy ilyet ajándékba. A név választáson nem kellett sokat agyalnom: Dani egyszer úgy mondta, hogy mi nem ivócimborák vagyunk, hanem meccsre járós cimborák. Kézen fekvő választás volt. Mivel ekkor varrtam magamnak egy nemzeti színű zászlót az ajtómra, volt egy kis maradék zászlóselymem is. A piros és fehér darabot összeférceltem, vettem alkoholos filcet, kerestem egy jó sólymos grafikát, és munkához láttam. Az eredménye 1,5 évig lógott a meccseken a kerítésen.
Folytatása következik.
