2013.10.30.

Egészen reggelig semmi nem volt biztos az úttal kapcsolatban. Aztán pár délelőtti telefonváltás után csak összejött egy négy fős csapat. Ki a melót, ki az egyetemet félre téve vágott neki az útnak. Kicsivel 11óra után indultunk el Miskolcról, így szorított minket az idő. Sajnos sikerült belefutnunk pár torlódásba, és néhány 30-al araszolgató nyergesvontató is borzolta az idegeinket, az űrtechnológiával készült bodrogközi utakról már nem is beszélve. Ettől függetlenül azért a szokásos jó hangulat uralkodott, és csak 10-15 percet késtünk. Az meg már majdnem megszokott a Czimboráknál.

Belépőjegy helyett karszalag.. mindjárt kettő is! Ilyen ez a mennyei kupa. A cigándi tribün zsúfolásig megtelt, és a szurkolóbarát időponthoz képest szép számmal voltak a vendég szurkolók is. A kapu mögött álltunk meg, a védőhálóra azonnal ki is tettük a drapinkat. Sajnos az első két gólról lemaradtunk, de még így is elég sokkoló volt az első félidő. A szünetben meglátogattuk a pálya melletti kiskocsmát.. tuti, hogy az év legforgalmasabb napját bonyolították le. Remek hangulat uralkodott bent, meg is értem hogy jópáran inkább ott töltötték az időt, nem pedig a pálya szélén. A második félidő eleje továbbra is kétségbe ejtő volt, így elsiettem egy újabb kör sörért. Természetesen így lemaradtam a 2. és 3. gólunkról is, de legalább mire visszaértem már kezdett az általam ismert Diósgyőrre hasonlítani a fekete mezes csapat. Innentől be is lett darálva a Cigánd, ahogy annak lennie kell, bár úgy érzem azért Fortuna és Takács János keze is benne volt a 3 pontunkban. Minden esetre izgalmas meccs volt.. de szombaton ilyet nem nagyon akarok átélni.

Hazaindulás előtt egyikünk ellenállhatatlan kísértést érzett a már említett kocsma irányából, így visszafelé már csak hárman jöttünk. Sárospatakon útba ejtettünk egy giroszost.. amit nagyon nem kellett volna. Majonézes pörkölt sültkrumplival. Ez volt a girosz. Még Szerencset sem értük el, én már megbántam hogy ott ettem.
-Rados.