12.05.04. PMFC
Előadás után egyből irány a Tiszai. Pestig egyszer-kétszer el is bóbiskoltam, de a pár hellyel odébb ülő cigányok az üvöltő zenéjükkel voltak olyan kedvesek és ébren tartottak...
Leszálltam a Keletibe [14:03], kisétáltam a parkolóba, pár perc múlva már ott is volt a Czimbora. Felvett, aztán indultunk az Örs vezér térre, 2 másik diósgyőri srácért, akik facebookon jelezték, hogy jönnének ha van szabad hely. Az egyikről már az elejétől lesütött hogy nem veti meg az anyagot, a másik teljesen normális volt. Mivel elég sok ballagás volt ma, annyi fullos szuka mászkált mindenhol, hogy az valami hihetetlen. Udvariasan megpróbáltunk beinvitálni egy párat a kocsiba, de valamiért nem szerettek volna velünk tartani. Pedig nagyon szépen kértük őket... Még Budaörsön begyűjtöttük az 5. emberünket, aztán így indultunk el Pécsre 15:30 körül. Út közben ment a duma végig, röhögtünk csomót. Jó társaság volt.
17:30 fele értünk le Pécsre. A stadionhoz végig kellett gurulni az egész városon. Némelyik városrész olyan volt kicsit mint ha Miskolcon lettünk volna. Útközben kaptak hideget meleget a pécsi lakosok, ahogy azt illik, aztán a stadiontól nem messze kiszállt a két fiatalabb srác, mentek kocsmázni. Mint később kiderült, a pécsiek törzshelyén sörözgettek, aztán véletlenül a pécsi "ultrákhoz" mentek be a vendég szektor helyett, ahol meglepően udvariasan felvilágosították őket, hogy az nem a diósgyőrieknek kijelölt hely. Mi a "stadion" előtt parkoltunk le. Egy rendőrnő kedvesen megkérdezte tőlünk, miután mezekbe meg sállal kiszálltunk a kocsiból, hogy: "Maguk is szurkolók?" - Nem bazdmeg, mi vagyunk a 100 tagú cigányzenekar... Agyfasz.
Aztán jött a "beléptető rendszer" ami már akkor kiverte nálam a biztosítékot amikor még tulajdonképpen be sem léptünk a stadionba. Egy 60-as nagymama mint jegyértékesítő, a 16 éves unokája mint jegykezelő, 6 fogpiszkáló mint kigyúrt biztonsági, meg 30 orángután készenléti rendőrnek öltözve. Már jól indult a meccs. Szokás szerint kitettünk a Czimborákat, aztán megálltunk a kapu mögött. Szerencsére pont arra a kapura támadtunk az első félidőben, úgyhogy mind a két gólunkat tökletesen láttam. Luque 2. percben lőtt bombája után pár szurkolóval elkezdtük buzdítani a pécsi kapust, azt hiszem egy életre a szívébe zárt minket, meg úgy kb az egész Diósgyőrt is. Aztán jött az első félidő hosszabbításában Bacsa meg Tisza összjátéka után Tisza gólja.. hát a szívinfarktus kerülgette velem együtt mind a 100 Diósgyőrit, miközben cselezgetett. Meg voltunk győződve róla, hogy kisodródik, vagy kihagyja.. ÉS NEM! BEVÁGTA! Úristen mekkora tombolás volt utána. Mászott a kerítésre mindenki, örjöngtünk, üvöltöztünk, hatalmas volt. Sajnos (vagy inkább szerencsére) a második félidőben az ellenkező térfélen zajlott a mérkőzés, így nem sokat láttam belőle. Viszont a félidő közepén Tajti meghúzódott, így Rakaczki bemutatkozhatott a bajnokságban is. Nem volt sok dolga, talán 3× kellett összesen védenie. Az egyik egy BUZIbajzát próbálkozás volt, aki egyébként a meccs folyamán jópárszor elő lett véve, és kedvesen ösztönöztük őt is, akár csak a kapust az első félidőben. Lefújás után ünneplés, (belezengett a fél város) utána lassan elindultunk hazafelé. [20:17] A városból kifelé jövet megköszöntünk az éppen az utunkba kerülő pécsieknek a vendégszeretetüket... örültek neki.
A hazaút Pécsről Miskolcra összesen 3,5 óra volt úgy, hogy még Pesten is kitettük a 3 utasunkat, és 2× meg kellett állni tankolni. Az egyik ilyen alkalommal (már az M3-ason) futottam össze majkával, curtissel, meg még 3 gyökérrel. Nagyon méregettek, kíváncsi voltam belém állnak-e, de végül leléptek. Kemények voltak.
-Rados.
